Lehet, hogy orvoshoz kellene mennem. Nekem mindenről a Gyáli úti alma mater legendás tanára, a Posta Kísérleti Állomás rádió osztályának vezetője Magyari Endre jut eszembe.
A 30 éve átadott solti adóállomás tornya szép-szép, karcsú, magas, és a hőtérképe meg …de Magyarországon egy valóban legendás adótorony van: a Laki-hegyi szivar, melyet még Magyari Endre tervezett, anno 1933-ban.
Az első nyilvános tv közvetítés az 1936-os berlini olimpiáról volt. Ezen a magyar távközlést a rádiózás akkori legjobbja, Magyari Endre képviselte. Hazaérkezése után elmesélte tapasztalatait, többek között a Műegyetemen. Ezekből az előadásokból tudjuk, hogy a német tv-nek nem volt kültéri videokamerája, csak a filmbontást tudták megfelelő minőségben elvégezni. Így azután a helyszíni közvetítésen a közvetítő kocsi tetején álló kamera filmre vette az eseményt, amit azonnal (kb. 30 másodperc alatt) folyamatosan előhívtak, majd ezt a filmbontóban videojellé alakították, a végén pedig fixálás nélkül törölték. Nehéz dolga lehetett a 30 másodperc késleltetés miatt a kommentátornak!
A másik televíziós Magyari történet közvetlen az 50 évvel ezelőtti, az MTV indulása utáni időkből, tehát 1957-ből való. (50 éve a Puskás Technikumban végzettek mesélték el.)
Az idősebbek még emlékeznek rá, hogy az '50-es, '60-as években folyamatosan zavarták a Szabad Európa Rádió adásait. Ezek a zavaróadók Pesten az OTI, ma TB Fiumei úti toronyépület tetején voltak. Minden frekvenciára egy néhány 100 W-os, német FUGE adót „rontottak” el. (Kivették a szűrőkondenzátort így már érthető az az elképesztően vad 100Hz-es „moduláció” az összes harmonikusával.) Az adók - az azóta lejjebb bontott - torony legfelső szintjén voltak elhelyezve. Az antennák a tetőről lógtak lefelé és a technikusok minden nap egy kiválasztott frekvencia kivételével zavartak. (Az aktuálisan nem zavart frekvencián sugárzott adást az államhatalom erre kiképzett emberei hallhatták. Arról meg, hogy mi volt a zavaróállomás a fürdőszobában: említés se tétessék!) Így telt-múlt az idő egészen 1957. május 1-jéig, amikor is az 50 MHz-es hullámsávon megkezdődött a kísérleti televízió műsorszórás. A 8 MHz-es sávszélesség elég nagy volt ahhoz, hogy a nagyszámú és még jelentős teljesítményű felharmonikusa valamelyik zavaró adónak éppen beletaláljon. Különösen a közelben, vagyis Budapest belvárosában a rövidhullámú zavarás élvezhetetlenné tette a tv vételt. A lassan, vagy gyorsan a képen „átvonuló” fekete interferencia csíkok szinte a teljes vételi körzetben „berácsozott börtönablak”-szerűvé tették a képet. Ez különösen egy-egy prominens személyiség képernyőre kerülése esetén vált „kínossá”.
„Mi ez? Szabotázs?” – kérdezték.
„Nem kérem, ez interferencia és a zavaradók felharmonikusai okozzák” – volt a PKI illetékeseinek a válasza. „Ha nincs zavaró adás, akkor nincsenek csíkok.” Abban az időben a zavarás és a tv adás – mindkettő politikai kérdés - azonos fontosságú volt, így valamit tenni kellett. De mit?
… És akkor a legöregebb postaműszerészek egyikének eszébe jutott, hogy 1925-ben, a rádió műsorszórás megindulásakor is voltak zavarok, Magyari főmérnök úr létre is hozta a zavarfelderítő és elhárító szolgálatot. Mit volt mit tenni, megkeresték a II. világháború után nem igazolt, vagyis mellőzött, a XX. századdal egyidős Bandi bácsit és azt a feladatot tűzték elé, hogy szedje le a csíkokat azoknak a „képéről”, akik őt nem igazolták!
A feladat nem volt könnyű, de dr. Magyari Endre posta-főmérnök megtudta tervezni és el is tudta készíteni azt az antenna elé kötött szűrőt, mely felemésztette a felharmonikusok energiáját és így azok nem kerültek kisugárzásra. (Az eszköz realizálása sok gondot okozott, hiszen viszonylag nagy volt az elnyelendő energia és így a szűrő előbb-utóbb szétégett. A végső megoldáshoz a porcelángyár készített - önhordó, antennára akasztható – kerámia csévetesteket, melyekre úgy galvanizálták a tekercs menteit. (Mibe kerülhetett? … de mindent a cél érdekében!)
A sikeres zavarszűrés után dr. Magyari ismét a PKI munkatársa lett. Ennek köszönhető az utolsó vele kapcsolatos történet is: 1957. október 4-én fellőtték az első Szputnyikot, amely A1 üzemben rádiójeleket sugárzott. (Magyarul szaggatták a vivőt, amely „bip-bip”-ként hangzott.) Sokan az egész Szputnyik történetet nem hitték, csak egy újabb „paraszt-vakításnak” tartották. Nem így Bandi bácsi, aki vevőberendezést készített, vette a jeleket és a Doppler frekvenciából kiszámította a pályaadatokat, majd publikálta is azokat.
(Óh az a Doppler-effektus! A Simonyi rádiókapcsolatnál volt vele elég problémánk.)
Ezek a történetek szerintem még hozzátartoztak a célszámhoz. A többit a Kedves Olvasó a következő oldalakon találja meg.
Laci bácsi
A 30 éve átadott solti adóállomás tornya szép-szép, karcsú, magas, és a hőtérképe meg …de Magyarországon egy valóban legendás adótorony van: a Laki-hegyi szivar, melyet még Magyari Endre tervezett, anno 1933-ban.
Az első nyilvános tv közvetítés az 1936-os berlini olimpiáról volt. Ezen a magyar távközlést a rádiózás akkori legjobbja, Magyari Endre képviselte. Hazaérkezése után elmesélte tapasztalatait, többek között a Műegyetemen. Ezekből az előadásokból tudjuk, hogy a német tv-nek nem volt kültéri videokamerája, csak a filmbontást tudták megfelelő minőségben elvégezni. Így azután a helyszíni közvetítésen a közvetítő kocsi tetején álló kamera filmre vette az eseményt, amit azonnal (kb. 30 másodperc alatt) folyamatosan előhívtak, majd ezt a filmbontóban videojellé alakították, a végén pedig fixálás nélkül törölték. Nehéz dolga lehetett a 30 másodperc késleltetés miatt a kommentátornak!
A másik televíziós Magyari történet közvetlen az 50 évvel ezelőtti, az MTV indulása utáni időkből, tehát 1957-ből való. (50 éve a Puskás Technikumban végzettek mesélték el.)
Az idősebbek még emlékeznek rá, hogy az '50-es, '60-as években folyamatosan zavarták a Szabad Európa Rádió adásait. Ezek a zavaróadók Pesten az OTI, ma TB Fiumei úti toronyépület tetején voltak. Minden frekvenciára egy néhány 100 W-os, német FUGE adót „rontottak” el. (Kivették a szűrőkondenzátort így már érthető az az elképesztően vad 100Hz-es „moduláció” az összes harmonikusával.) Az adók - az azóta lejjebb bontott - torony legfelső szintjén voltak elhelyezve. Az antennák a tetőről lógtak lefelé és a technikusok minden nap egy kiválasztott frekvencia kivételével zavartak. (Az aktuálisan nem zavart frekvencián sugárzott adást az államhatalom erre kiképzett emberei hallhatták. Arról meg, hogy mi volt a zavaróállomás a fürdőszobában: említés se tétessék!) Így telt-múlt az idő egészen 1957. május 1-jéig, amikor is az 50 MHz-es hullámsávon megkezdődött a kísérleti televízió műsorszórás. A 8 MHz-es sávszélesség elég nagy volt ahhoz, hogy a nagyszámú és még jelentős teljesítményű felharmonikusa valamelyik zavaró adónak éppen beletaláljon. Különösen a közelben, vagyis Budapest belvárosában a rövidhullámú zavarás élvezhetetlenné tette a tv vételt. A lassan, vagy gyorsan a képen „átvonuló” fekete interferencia csíkok szinte a teljes vételi körzetben „berácsozott börtönablak”-szerűvé tették a képet. Ez különösen egy-egy prominens személyiség képernyőre kerülése esetén vált „kínossá”.
„Mi ez? Szabotázs?” – kérdezték.
„Nem kérem, ez interferencia és a zavaradók felharmonikusai okozzák” – volt a PKI illetékeseinek a válasza. „Ha nincs zavaró adás, akkor nincsenek csíkok.” Abban az időben a zavarás és a tv adás – mindkettő politikai kérdés - azonos fontosságú volt, így valamit tenni kellett. De mit?
… És akkor a legöregebb postaműszerészek egyikének eszébe jutott, hogy 1925-ben, a rádió műsorszórás megindulásakor is voltak zavarok, Magyari főmérnök úr létre is hozta a zavarfelderítő és elhárító szolgálatot. Mit volt mit tenni, megkeresték a II. világháború után nem igazolt, vagyis mellőzött, a XX. századdal egyidős Bandi bácsit és azt a feladatot tűzték elé, hogy szedje le a csíkokat azoknak a „képéről”, akik őt nem igazolták!
A feladat nem volt könnyű, de dr. Magyari Endre posta-főmérnök megtudta tervezni és el is tudta készíteni azt az antenna elé kötött szűrőt, mely felemésztette a felharmonikusok energiáját és így azok nem kerültek kisugárzásra. (Az eszköz realizálása sok gondot okozott, hiszen viszonylag nagy volt az elnyelendő energia és így a szűrő előbb-utóbb szétégett. A végső megoldáshoz a porcelángyár készített - önhordó, antennára akasztható – kerámia csévetesteket, melyekre úgy galvanizálták a tekercs menteit. (Mibe kerülhetett? … de mindent a cél érdekében!)
A sikeres zavarszűrés után dr. Magyari ismét a PKI munkatársa lett. Ennek köszönhető az utolsó vele kapcsolatos történet is: 1957. október 4-én fellőtték az első Szputnyikot, amely A1 üzemben rádiójeleket sugárzott. (Magyarul szaggatták a vivőt, amely „bip-bip”-ként hangzott.) Sokan az egész Szputnyik történetet nem hitték, csak egy újabb „paraszt-vakításnak” tartották. Nem így Bandi bácsi, aki vevőberendezést készített, vette a jeleket és a Doppler frekvenciából kiszámította a pályaadatokat, majd publikálta is azokat.
(Óh az a Doppler-effektus! A Simonyi rádiókapcsolatnál volt vele elég problémánk.)
Ezek a történetek szerintem még hozzátartoztak a célszámhoz. A többit a Kedves Olvasó a következő oldalakon találja meg.
Laci bácsi