Mezny Balázs, Laborczi Péter, Gordos Géza
Ad-hoc sebességszabályozó algoritmus
Napjainkban az autógyárak a vevôk kívánságainak megfelelôen szerelik fel az autóikat kényelmi berendezésekkel, mint például tempomattal, melynek közremûködésével a vezetô által beállított sebességet tartja a jármû. A csúcskategóriás luxusautókban ezt még kiegészíthetik egy távolságmérô szenzorral (radarral) is, ami az autó elôtti tárgyak távolságát méri. Az ilyen rendszereknél beállítható egy követési távolság, amit az érzékelô által szolgáltatott adatok alapján kis gyorsításokkal, vagy fékezésekkel tart a tempomat. Az ilyen adaptív sebességszabályozó rendszerek azonban nagyon drágák és az autókba épített szenzoroknak korlátozott a hatótávolságuk és a látóterük. Nem ideális körülmények között egy autó sebességének a helyes megválasztása eseteként nehezen lehetséges. Ha egy kanyar vagy köd miatt nem látható az elôttünk haladó autó, akkor balesethez vezethet, ha túl gyorsan, vagy túl lassan haladunk. Cikkünkben egy adaptív sebességszabályozó algoritmus mûködését mutatjuk be, mely az autók között ad-hoc módon kialakított vezetéknélküli hálózaton terjesztett adatok alapján állítja be a jármû sebességét, ezzel áthidalva a rossz látási viszonyok, vagy a rossz rálátás okozta problémákat. Az üzenetek tartalmazzák a küldô pontos helyzetét, haladási irányát, sebességét és ezek alapján az algoritmus meghatározza, hogy melyik üzenet küldôjét kell követni, miután a tempomatot bekapcsolta a vezetô.