Új fejlesztések és eredmények a mobil és vezetéknélküli rendszerekben
A mobil és vezetéknélküli technológiák mára már hétköznapjaink részévé váltak. A földi cellás és WLAN rendszerek gyakorlatilag tetszôleges helyrôl biztosítanak beszéd- és adatkommunikációt. Az elôttünk álló következô lépés, hogy intelligenciával és érzékelôkkel lássuk el mobil rendszereinket, miközben tovább növeljük az igénybevehetô átviteli sebességet, lehetôvé téve, hogy életünk, környezetünk részévé váljanak. Az otthonok automatizálása, a helyfüggô szolgáltatások és hasonlók a közeljövô nagy vállalkozásai.
Mûszaki oldalról tekintve a fenti tendenciákat megállapítható, hogy a mobil és vezetékes távközlés mind erôsebbé váló konvergenciája egyre több közös, illetve kombinált hálózati megoldást eredményez. Ugyanakkor továbbra is maradnak jól elkülönülô területek, elsôsorban a rádiós interfész és hullámterjedés vonatkozásában. Míg az elôbbi esetben a különbözô elvárásoknak egyszerre megfelelni képes megoldások kifejlesztése jelenti az igazi kihívást, addig a rádiós technológiákkal szemben a folyamatosan növekvô vezetékes átviteli sebességekkel való lépéstartást tûzzük ki célul. Jelen célszámunkban a mobil és vezetéknélküli rendszerek néhány új területét és fejlesztési eredményeit mutatjuk be.
A mobil eszközök további méretcsökkentése napjainkban is jelentôs kutatási téma, ugyanis az elôfizetôi igények folyamatosan ebben az irányban hatnak. Nagy Lajos „A mobil eszközök antennáinak méretcsökkentése” címû cikke ennek lehetôségeit és korlátait mutatja be, az antennarendszerek teljes méretére és az egyedi antennaelemekre vonatkozó részletes vizsgálatokkal. „MIMO-csatorna szimulációs vizsgálata és mérése” a tárgya Farkasvölgyi Andrea, Németh Ákos és Nagy Lajos cikkének. A szerzôk részletesen bemutatják egy 3x3 antennás MIMO (Multiple Input Multiple Output) rendszer szimulációs és mérési eredményeit. A kutatás célja a rendszer csatornakapacitásának maximalizálása. A mérések alátámasztották a szimulációs eredményeket. A jelenlegi európai harmadik generációs (3G) technológiával szemben támasztott egyre növekvô felhasználói követelményeket követve indult el az új európai negyedik generációs mobil kommunikációs rendszer szabványosítása a 3GPP-ben. A jelenlegi 3G rendszer továbbfejlesztése a „Long Term Evolution (LTE)” nevet kapta. Mráz Albert cikkében az LTE szabványosítási folyamatának kezdetén megfogalmazott célkitûzéseket és az ezekre adott megvalósításbeli válaszokat tárgyalja. „Helymeghatározás GSM hálózat felhasználásával a hálózatüzemeltetô aktív közremûködése nélkül” a címe Bányai Balázs, Feldhoffer Gergely és Tihanyi Attila cikkének.
A technika fejlôdésével, és a lehetséges szolgáltatások bôvülésével egyre nô az igény arra, hogy minél pontosabban, gyorsabban és olcsóbban meg tudjuk határozni saját, vagy esetleg társunk tartózkodási helyét. Erre a mûholdas rendszerek mellett a GSM hálózat is alkalmat kínál, a GPS-hez mérhetô pontossággal. Ezzel mód nyílik személyi, gyalogos navigációra, akár beltéri környezetben is, ahol a mûholdas helymeghatározás nem mûködik. Kovács Benedek és Fülöp Péter „Kliensvezérelt mobilitás – mobilitásmenedzsment új nézôpontból” címû írásukban egy új mobilitási algoritmust mutatnak be, melynek lényege, hogy a megszokott protokollokkal ellentétben nem a hálózat, hanem a mobil eszköz menedzseli önmaga mozgását. A hálózat ebben a megoldásban csupán alapvetô szolgáltatásokat nyújt a mobil számára: a kapcsolatot és az adminisztrációt.
A harmadik generációs mobil hálózatok az IMS segítségével képesek integrálni az interneten már bevált azonnali üzenetküldô (IM) szolgáltatásokat a cellás mobilhálózat „saját” szolgáltatásaival (pl. SMS), így egy egyszerûen ezelhetô, mindenhol elérhetô rendszert lehet kialakítani. Lendvai Károly és Szabó Sándor „Azonnali üzenetküldô rendszerek (IM) mobil IMS környezetben” címmel egy IMtesztrendszert mutatnak be, mely hatékonyan ötvözi az elterjedt IP alapú szolgáltatások rugalmasságát az IMS által nyújtott többletszolgáltatásokkal.
Mika János „Mûholdas megfigyelések a klímaváltozási ismeretek rendszerében” cikke áttekinti az Éghajlatváltozási Kormányközi Bizottság 2007. novemberi Jelentésének azon megállapításait, amelyekben a mûholdas megfigyelések kulcsszerepet játszanak. Bemutatja többek között az éghajlat változásainak kulcstényezôit: a felszíni és a magaslégköri hômérsékletet, az óceán felszínének emelkedését és a tengeri jégkiterjedés alakulását. Végül Balla Éva, Dósa György és Standeisky István „Újabb vizsgálatok eredményei a magyar rövidhullámú sugárzás atékonyabbá tétele érdekében az európai területen” címû írásukban megvizsgálják a jászberényi rövidhullámú rádióállomáshoz létesíthetô 9-11 MHz-es antenna szükségességét és megvalósítási lehetôségét, az optimális frekvenciakeresés és a térerôsségszámítások eredményeinek ismertetésével és felhasználásával.
Imre Sándor Szabó Csaba Attila
vendégszerkesztô fôszerkesztô