Medve Anna
SDL–UML társulás: UML2.0 48
Az egyre összetettebb informatikai rendszerek szoftverfolyamatában elfogadottá vált a tervezés és a modellezés fázisok fontossága. Mindez meghatározta a szoftverfolyamat kezdeti szakaszait támogató nyelvek fejlôdését. Az eredetileg dokumentálásra szánt specifikáló és leíró nyelvek alkalmazását napjainkban a validáló, verifikáló és szimulációs eszközök tárháza segíti. Az automatikus tesztgenerálás és szimulációs módszerek lehetôvé teszik a hibák felfedezését már a fejlesztés korai stádiumában. Ugyanakkor, a támogató eszközök fejlesztéséhez szükséges, hogy a támogatott nyelv kellôen kifejezô és egyértelmûen definiált legyen. Az SDL (Specification and Description Language) és az UML (Unified Modelling Language) a legelterjedtebben használt modellezô nyelvek az iparban. Az SDL kezdetektôl, az UML a 2. verziójától formális nyelv. Cikkünkben röviden bemutatjuk mindkét nyelvet, komplemens jellegüket ismertetve alkalmazásuk variálhatóságát, továbbá a távközlés fejlôdésébôl eredô azon jellemzôiket, amelyek a két nyelv konvergenciájával új modellezési irányzatok magvalósításához
vezettek.