Szoftverek a távközlésben
Szeptemberi számunkban a távközlési szoftvereké, távközlési protokolloké a főszerep.
Szinte hihetetlen, hogy az első tárolt-program vezérlésű telefonközpont üzembe helyezése óta (1965) mindössze 41 év telt el, s azóta a távközlési berendezésekben alkalmazott szoftverek milyen sok változáson mentek keresztül.
Ami viszont a négy évtized elmúltával sem változott a távközlési szoftverekkel kapcsolatos legfontosabb elvárás: a nagy megbízhatóság. Így már az első (1 ESS) központban működő vezérlő is duplikálva volt, hogy minimálisra csökkentsék a leállás veszélyét.
Az idők folyamán a tárolt programvezérlésű központok egyre komplexebb rendszerré váltak, miután az egyes funkciókat szétválasztották, egyre több processzor összehangolt munkája végezte a kapcsolóközpontokban szükséges tevékenységeket. Emellett az egyes kapcsolóközpontoknak nem volt elég önmagukban hibátlanul működni, hanem biztosítani kellett az együttműködést más központokkal is A tárolt-program vezérlésnek köszönhetően újabb és újabb szolgáltatások váltak népszerűvé. Ezeket a szolgáltatásokat az előfizetők nemcsak központon belül, hanem az egész hálózatban szerették volna használni. Erre a digitális központok térnyerésével vált igazán lehetőség. Mindebből következik, hogy a központok közötti együttműködést szabályozó protokollok is egyre bonyolultabbak lettek.
A távközlési szoftverekben megtörtént a gyártó specifikus, vagy mai divatosabb szóval élve platform-függő és az együttműködést valamint a funkcionális működést leíró részek megvalósításának a szétválasztása. Ha leegyszerűsítve szeretnénk fogalmazni, az egyes berendezésekben működő távközlési szoftverek megfelelnek a funkciókat leíró protokollok implementációjának. A folyamatokat leíró protokollok formalizálására szükség volt a leíró nyelvekre. Az első, már általánosan használt leíró nyelv volt az SDL, amit ma is széles körben használnak, immár nemcsak a távközlés területén.
A protokollok leírása mellett a helyes működés vizsgálata is egyre fontosabb kérdéssé vált. A távközlési szoftverek fejlesztésénél egyre nagyobb hangsúlyt kapott a tesztelési folyamat, majd annak automatizálása. Nem véletlen, hogy ebben a számban is több cikk foglalkozik a tesztelési folyamattal:
A „hagyományos” távközlő hálózatokban a tudás mindig a telefonközpontban volt, az előfizető telefonkészüléke kezdetben semmi, később minimális tudással rendelkezett. Napjainkban lezajló változás, az Internet és a távközlő hálózatok konvergenciája azt eredményezi, hogy a korábban a kapcsoló központokban koncentrálódó intelligencia szétosztódik. Az okos telefonokban, számítógép terminálokban kell megvalósítani, implementálni azt a tudást, amivel a többi hasonló terminállal kapcsolatot tudunk teremteni, mely kapcsolat képessé tesz a berendezést arra, hogy adatot továbbítson, fogadjon más termináloktól. Ennek egyik speciális módja az ún. peer to peer kapcsolat létesítése, ami lehetővé teszi a végpontok közötti közvetlen adatátvitelt. Egy ilyen alkalmazás megvalósítása nem csak számítógépek között lehetséges, hanem erre alkalmas szoftverek felhasználásával mobil telefonokba is telepíthető.
Első mondatainkban már említettük, hogy a távközlési szoftverekkel szemben támasztott követelmények igen magasak. Ezért a nyílt forráskódú szoftverek alkalmazása a távközlés területén nem igazán volt jellemző. A Carrier Grade Linux megjelenése óta a távközlési gyártók is komolyan vehetik a nyílt forráskódú szoftvereket. Cikkünk azt is bemutatja, hogyan kísérletezhetünk otthon is saját fejlesztésű telefonközpont építésével.
Győri Erzsébet Szabó Csaba Attila
BME Távközlési és Telematikai Tsz. főszerkesztő
vendégszerkesztő