Bencze Pál
A plazmakörnyezet befolyása ûreszközökön elhelyezett érzékelôkre, antennákra
A mesterséges holdakon az összeköttetés, vagy plazmamérések biztosításához elhelyezett antennák a Föld körüli térségben az ionizácó hatásra keletkezô plazmában mozognak. Ennek következményeként ezeket az antennákat a környezetüktôl eltérô paraméterekkel jellemezhetô plazmaréteg veszi körül. A mesterséges hold és a vele a „földelés” révén összeköttetésben levô eszközök földpotenciálja negatív, általában 10 V-nál kisebb értékû. A negatív potenciál kialakulása annak köszönhetô, hogy az elektronok sebessége nagyobb, mint az ionoké, így a mesterséges holdat érô elektronfluxus nagyobb, mint az ionfluxus. A mesterséges hold negatív potenciálja viszont körülötte és a rajta elhelyezett érzékelôk, antennák körül ionréteg kialakulását idézi elô. Az antenna körül kialakuló ionréteg vastagságát az a körülmény is befolyásolja, hogy az antenna körül elektromágneses tér is jelen van. Végeredményben ennek az ionrétegnek vastagsága az antenna sugarával és egy exponenciális függvény szorzatával arányos, amelynek argumentumában a dielektromos állandó és az antenna kapacitásának a hányadosa szerepel. Az antenna paramétereit befolyásoló ionréteg vastagsága ~15 cm nagyságrendû.