Űrkutatás és távközlés
Jelen szám vendégszerkesztője számára megtisztelő, egyben ismét örömteli az a feladat, hogy a Híradástechnikában újabb, űrkutatással foglalkozó tematikus szám szerkesztője lehet, hiszen ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy a témakör kiváltotta az olvasóközönség érdeklődését. Mostani célszámunkkal ismét áttekintést szeretnénk a hazai űrkutatás legújabb eredményeiről, amelyeknek egyben távközlési vonatkozásuk is van. A feldolgozott témakörök a hazai űrkutatás széles skáláját mutatják be, a kísérleti adatgyűjtés problémakörét, a hullámterjedés új módszertani megközelítését, az űreszközök gyakorlat felhasználását, a Nap sugárzásának hatását az űreszközökre, az űrszemét csökkentésének szükségességét.
A jelenlegi legnagyobb űrkutatási vállalkozás a nemzetközi űrállomás tudományos-műszaki programja. Az Űrállomás két nagyobb egysége, az amerikai és az orosz modul fejlesztése ma is folyik és az orosz modulra kerül magyar kutatói közreműködéssel az „Obsztanovka” (angol nevén Plasma Wave Complex – PWC) mérőrendszer, melynek célja a magnetoszférában és az ionoszférában végbemenő elektromágneses jelenségeknek, és az extrém nagy űrjárműveknek az ionoszférával történő kölcsönhatásának a vizsgálata. A KFKI-RMKI kutatói egy adatgyűjtő és vezérlő számítógép rendszer létrehozásával vesznek részt a kísérletben.
Az ELTE űrkutatási csoportjának mérési eredményei támasztják alá a hullámterjedési számítások ellentmondásait feloldó új módszert, amely lehetőséget nyújt új, helyes megoldások meghatározására, elkerülve a korábbi tévedéseket, s amellyel sikerült sok űrkutatási mérési eredményt interpretálni.
Az MTA KFKI Atomenergia Kutatóintézetben a 70-es évek végén űrkutatási céllal kifejlesztettek a kisméretű, hordozható "Pille" TL dózismérő rendszert. Ezt először a Szaljut-6 űrállomáson, majd egyre korszerűbb változatait az azt követő összes, embert szállító űreszköz fedélzetén sikerrel használták; legújabb példánya a szolgálati rendszer részeként a Nemzetközi Űrállomáson üzemel. A "Pille" űr-dózismérő rendszerrel nyert tapasztalatokra építve, de földi használatra kifejlesztettek egy sorozatgyártásra alkalmas, mérsékelt árú TL kiolvasó berendezést és a hozzá tartozó dózismérőket, melyek kereskedelmi forgalomban kerültek
Korábbi Híradástechnika cikkekben részletesen ismertetésre kerültek a Rosetta leszállóegységének, a Philae-nek felépítése és feladatai. A leszállóegység feladata egy üstökös felszíni tanulmányozása lesz. A leszállóegység szoftver szimulátora (LSS) a Philae földi szimulációját végzi. A szimulátor hardvere öt személyi számítógépből és a gyors válaszidőt biztosító üzenetkezelő kártyákból áll. A leszállóegység berendezéseinek viselkedése egy XML szintaxisú szimulációs nyelv segítségével írható le. Az LSS rendszer tervezésekor a rugalmasság volt a fő szempont. A megvalósított megoldások más hasonló komplex rendszerek működésének szimulációjára is adaptálható.
A VenusExpress az Európai Űrügynökség (European Space Agency - ESA) első kísérlete a Vénusz kutatására. A KFKI RMKI kutatói az ASPERA-4 (Analyzer of Space Plasma and EneRgetic Atoms) kísérlethez automatizált kalibráló-rendszert alakítottak ki. Az ASPERA-4 kísérlet új információkat fog szolgáltatni a Vénusz közelében a plazma és a semleges gázok csatolásáról. Az elosztott intelligenciájú adatgyűjtő rendszer PC/104 típusú processzoros kártyákra épülő, valós idejű operációs rendszerrel történik, a kezelői felület programja egy hordozható számítógépen Windows XP alatt fut. A rendszer sajátossága az egyes komponensek nagyfeszültség elleni védelme, elektromos leválasztása.
Az űrkutatás, s így a hazánk szempontjából különösen fontos európai, ESA kutatás egyik mai - kiemelt fontosságú - területén arra keresnek érdemi választ, hogy mik azok a sajátos körülmények, amelyek lehetővé teszik az élet. és ennek részként a civilizációnk tartós fennmaradását egy csillag, a Nap szomszédságában. E kérdés megválaszolásának kulcsfontosságú területe a plazma-környezet felmérése és működésének megértése mind a Föld, mind a szomszédos, elsősorban Föld-szerű bolygók (Vénusz, Mars, Merkúr) esetében. A válaszok birtokában érdemben többet fogunk majd tudni a földi élet megóvásának segítése érdekében teendő lépésekről, s az azt veszélyeztető folyamatokról.
Kizárólag a műholdas helymeghatározó rendszerekre (GPS, GLONASS, Galileo) támaszkodva, a helymeghatározást csak több méter hibával lehet végezni. Természetes vágya volt a felhasználóknak, hogy egyesítsék a valós idejű navigáció hatékonyságát az utólagos feldolgozású geodéziai pontossággal. Ezt az igényes célt még kevés országban valósították meg, Magyarországon - 14 közép- és kelet-európai országgal együtt – az EUPOS projekt keretében folyik fejlesztés ebben az irányban.
Az 1960-as évek elején az űrkorszak és a műholdtechnika indulásakor kezdődött az űr Föld körüli területének beszennyezése. Az aktív műholdakat ért első becsapódások eredményeként kezdték el mérni, megfigyelni és követni a különböző műholdpályákon keringő, kontrollálatlan objektumok mozgását, illetve a térfogategységre eső objektumok számát. Fontossá váltak azok a kutatások, amelyek a kontrollálatlan objektumok mérési módszereivel, a detektálás és követés módozataival az ütközési valószínűségekkel, az űrszemét csökkentésének lehetséges megoldásával, foglalkoznak.
Az itt csokorba gyűjtött cikkekben bemutatott eredmények bizonyítják, hogy szakembereink ezen a területen is megállják helyüket a nemzetközi összehasonlításban.
Kántor Csaba Szabó Csaba Attila
vendégszerkesztő főszerkesztő
Magyar Telekom PKI