Újgenerációs hálózatok – a fix és mobil hálózatok valódi konvergenciája
NGN – next generation networks, FMC – fixed-mobile convergence, triple play, vagy a megfelelő magyar kifejezések: nincs ma olyan, a korszerű távközléssel, tartalomszolgáltatással, vagy akár az Internet-tel foglalkozó előadás, közlemény, ahol e kulcsszavak egyike-másika ne szerepelne. A hangzatos kifejezések mögött valódi konvergencia-folyamat megy végbe. Korábbi törekvések, az ISDN, majd később az ATM alapú B-ISDN terve szolgáltatás-integrációt ígértek ugyan, de az ISDN hálózat-integrációt valósított meg csupán, a B-ISDN pedig csak terv maradt. Közben a szélessávú média-előállítás és terjesztés egyre inkább digitálissá vált, az Internet-világban pedig a hálózati multimédia irányában történt nagyarányú fejlődés. Az NGN és rokon elnevezésekkel illetett, nemrég kezdődött és napjainkban is tartó folyamat aztán valódi, szolgáltatás-orientált konvergenciát jelent a különböző hálózatok között. Az ETSI definícióját idézve:
„Az NGN távközlési szolgáltatások nyújtására képes csomag-alapú hálózat, amely többféle szélessávú, QoS-képes transzport technológiát használ, és amelyben a szolgáltatásokkal kapcsolatos funkciók függetlenek az alapul szolgáló transzporttal kapcsolatos technológiáktól. A felhasználók számára korlátozás-mentes hozzáférést tesz lehetővé a hálózatokhoz és a versenyben lévő szolgáltatókhoz és/vagy a kívánt szolgáltatásokhoz. Támogatja az általános mobilitást, ami a felhasználóknak egyenletesen, mindenhol elérhetően biztosítja a szolgáltatásokat.”
Az NGN fókuszpontjában a szolgáltatási platformok állnak, kulcsszerepet játszik az IMS (IP Multimedia Subsystem), amelyet először a mobil szabványosítási világban dolgoztak ki a harmadik generációs mobil rendszerek számára, majd a távközlési világ „beemelte” az NGN szabványosításába, az ETSI TISPAN referencia-modelljének részeként. Nem véletlen tehát, hogy e számunk több cikke is az IMS-szel foglalkozik, azt különböző oldalról megvilágítva.
Jelen célszámunk első cikke (Dely Z.) bevezetőül szolgál az NGN-hez, ismertetve fő célkitűzéseit, tulajdonságait és képességeit, majd körvonalazza az NGN alkalmazásának, bevezetésének lehetőségeit. Ezt követően Szabó S. és Bokor L. a a mobil hálózatok fejlődését mutatja be az egységes mobil multimédia szolgáltatások irányába, melynek kulcsa a 3GPP által kidolgozott IMS. A cikk ismerteti az IMS működési alapjait, architekturális sajátosságait és kulcsfunkcióit. Gódor B. a fix távközlési hálózatok oldaláról vizsgálja meg az újgenerációs hálózatok kialakulásának folyamatát. Láposi L. és Zsigmond J. cikke az az IMS migrációs stratégiákkal foglalkozik és megvizsgálja, milyen módon alakíthatóak át a meglévő telekommunikációs hálózatok, szem előtt tartva a rövid távú üzleti szempontokat. A világ számos távközlési szolgáltatója hálózatát napjainkban az NGN elvek szerint fejleszti. Sipos A., Czinkóczky A., Horváth R. és Németh A. cikke a Magyar Telekom lehetséges hálózatfejlesztési irányait mutatja be az NGN elvek szerint szegmentált hálózati részek alapján, a vezérlő és szolgáltatási szinten, az elérési hálózatok terén, továbbá az aggregációs és transzport-hálózatok síkján. A telekommunikációs cégek számlázórendszerei a legtöbb helyen szorosan egybeforrtak az informatikai infrastruktúra többi back-office elemével. Ez a helyzet azonban meg fog változni, az újgenerációs hálózatok koncepcionális és technológiai változásai gyökeresen átalakíthatják ezeket a rendszereket. Ary B. és Imre S. ezeket változásokat mutatják be cikkükben. Az NGN-ben a szolgáltatás-hordozhatóság megvalósítását, a biztonsági, elszámolási kérdések megoldását tűzték ki célként az Open System Architecture (OSA) szabványban. Az OSA alapelveinek, és egy konkrét alkalmazói megvalósításnak, a Parlay API-nek az ismertetése a célja Schulcz R. cikkének. Az NGN legfontosabb komponensét jelentő IMS rendszer multimédia hívásvezérlő protokollja a korábban az IETF-ben kidolgozott SIP – Session Initiation Protocol. Muhi D. cikke bemutatja magát a protokollt, illetve azokat a bővítéseket, melyek alkalmassá teszik egy azonnali üzenetküldő (instant messaging) rendszer megvalósítására.
Végül felhívjuk a figyelmet egy érdekes, gondolatébresztő cikkre: Tétényi I. a néhány évvel ezelőtt Isenberg által publikált és nagy vitát kiváltott „buta hálózat” koncepciót elemzi és gondolja újra az azóta bekövetkezett fejlődés tükrében. E cikkünk fejlécében a „Vélemény” megjelöléssel arra szeretnénk buzdítani a probléma iránt érdeklődőket, hogy reflexióikat, gondolatainkat juttassák el hozzánk, és azoknak szívesen helyt adunk.
Paksy Géza Szabó Csaba Attila
BME Távközlési és Telematikai Tsz. főszerkesztő
vendégszerkesztő