Szokások rabságában
Az új eszközöket, módszereket az emberek többsége nehezen fogadja be. Ez a konzervativizmus nem kötôdik sem országhoz, sem népfajokhoz, mindenütt egyaránt megtaláljuk. Az irodalomban sok esetben ez az események egyik forráspontja. Sok országban a szokások hatását közmondások is közvetítik. A német nyelvterületen általánosan használatos elítélô megfogalmazás: „Der Mensch ist ein gewohnheits Tier”, vagyis az ember szokásokkal rendelkezô állat. Ennél kedvezôbb az angolok idevonatkozó szóhasználata: „Works why to change it –, vagyis rögtön mentséget is adnak az embereknek, mondván, hogy a mûködôt minek változtatni. Végül még a rómaiaktól származó anekdota, hogy amikor Phitagoras feltalálta a róla elnevezett tételt, 50 ökröt áldozott az isteneknek és azóta fél minden ökör az újtól. Ez talán túlságosan is elítélô, de a rómaiak valószínûleg igyekeztek minden rendelkezésre álló újdonságot hasznosítani. Ezek a gondolatok a márciusi szám összeállítása kapcsán merültek fel. Az elsô blokkban a digitális mûsorszórás kérdéseit vizsgálja egyik szerzônk, és ebbôl is kiderül, hogy az, a frekvenciagazdálkodás, minôség és adóteljesítmény szempontjából egyaránt felülmúlja az analóg megoldást. Ezt a cikket – szokásunktól eltérôen – egy hírblokk követi, hogy lássuk milyen lassan halad Európa szerte az áttérés az analógról a digitálisra. Mûszakilag évek óta rendelkezésre áll a megoldás, a nemzetközi testületek kidolgozták a minden ország számára elfogadható frekvencia-rasztert, mégis a rendszer lassan terjed és 5-10 éves távlatra becsülik, amikor általános lesz az új megoldás.
Akik mentegetni akarják az áttérés lassúságát, szociális kérdéseket vetnek fel. A digitális rendszerekhez új rádióvevôt és tévékészüléket kell venni. Esetleg elegendô mind a két esetben egy egyszerû adapter alkalmazása, melyek ára minden országban várhatóan a minimálbér negyede és tizede között lesz. Ezek az öszszegek a társadalom nagyobb része számára nem szabad, hogy gátat szabjanak az újdonság bevezetésének, hiszen a minimálbérek tízszeresét meghaladó gépkocsi vásárlásra 4-8 évenként a családok 60-70%-a tud gazdasági hátteret teremteni. Ha pedig a lakásvásárlásokra gondolunk, akkor a több millió forintos beruházásokra bankkölcsönök, vagy állami támogatások kínálnak segítséget. Felmerül a kérdés, miért félünk akkor ettôl az újtól? A kísérleti adások megindultak, de nem igyekszik senki olyan eszközöket terjeszteni és árusítani, melyekkel mind több ember véleményét megtudhatjuk a digitális mûsorszórás minôségérôl. Talán ez a blokk is segít a konzervatív gyártók, szolgáltatók és felhasználók nézeteinek módosításában.
Hasonló a probléma a második blokkban tárgyalt eközigazgatással, e-kormányzattal kapcsolatban. Ez is elônyösnek látszik és kevéssé terjed. Az eszközök itt is rendelkezésre állnak. Ebben az esetben talán az is erôsíti a konzervatív nézeteket, hogy kellô tudás és tapasztalat hiányában az emberek félnek, hogy a hatósággal tartott elektronikus kapcsolat számukra többletkiadást, vagy többletfáradtságot fog jelenteni és nem látják elég megbízhatónak. Az itt megjelenô két cikk egyik célja, hogy bemutassa: nincsenek különösebb veszélyek az elektronika felhasználásában, a lakosság és a hatóság közötti kapcsolatban.
Ezen a téren lapunk csak a szakmai háttérrel foglalkozik, mert ennek a propagálásában nagyon sok társunk van. A minisztériumok, a tudományos egyesületek és a különbözô oktatási intézmények egyaránt megtesznek mindent annak érdekében, hogy meggyorsítsák az alkalmazást. A barátságos internet sok összefüggésben elterjedt az országban. Ennek ellenére még sokan úgy tekintenek erre az újdonságra, mint egy ellenségre...
A további két cikk is egy-egy újdonságot mutat be a távközlô hálózatok kiépítése és biztonsága területén. Az utóbbi úgy kapcsolódik az elektronikus közigazgatáshoz, hogy egyszerû eszközökkel igyekszik az adatvédelmet biztosítani. Tudjuk, hogy egy kis példányszámban megjelenô szakmai folyóirat nem fogja a világot megváltani. Vigaszunk talán csak az lehet, hogy a több milliós példányszámban angol és spanyol nyelven megjelenô napilapoknak sem sikerült átütô eredményeket elérni egy-egy újdonság bevezetése területén, de ugyanakkor talán az is számít, hogy hányan és hányszor mondják el ugyanazt.
dr. Lajtha György