Fénytávközlés a gyakorlatban
A vendégszerkesztô bevezetôje
A Híradástechnika folyóirat másodszor jelentkezik a fénytávközléssel foglalkozó célszámával. A 2004. februári számban elôször tettünk kísérletet arra, hogy egy teljes számot szenteljük a fénytávközlésnek, körképet adva hazai szerzôk cikkei alapján a fénytávközlés fejlôdésérôl, perspektíváiról, és egyúttal számba véve a hazai K+F eredményeket is. Ennek tapasztalatai alapján, hasonló szerkesztési elveket követve, ebben a számban már az elmúlt egy év újdonságaira, aktuális problémáira koncentrálhattunk. A témák és szerzôk kiválasztásánál arra törekedtünk, hogy a megjelenô cikkek lehetôleg egyaránt reprezentálják a kutatás, a fejlesztés és az alkalmazások területeit. Az egyetemi kutatások európai vagy hazai kutatási projektekkel állnak kapcsolatban. Több olyan írást is közlünk, amelyek elkészítését az EU 6. Keretprogram IST (Information Society Technology) projektjeiben való magyar részvétel tette lehetôvé. A fénytávközlési projektek fôként az információs társadalom megvalósításához szükséges szélessávú szolgáltatások („Broadband for all”) témaköréhez kötôdnek. Erre a célra az EU a 2005-2006 idôszakra 65 millió euró támogatást hirdetett meg (www.cordis.lu/ist). Ha figyelembe vesszük, hogy az EU – az akadémiai és egyetemi kutatóhelyeket kivéve – a résztvevô szervezetek, cégek számára mindösszesen ötvenszázalékos támogatást nyújt, akkor két év alatt, összességében mintegy 25 milliárd forint jut a szélessávú távközlési témájú K+F tevékenységekre. Ha ehhez még hozzávesszük a berendezésgyártók és szolgáltatók saját költségükre végzett innovációs tevékenységét is, valamint az újgenerációs fényvezetôs hálózatok kiépítéséhez szükséges beruházási költségeket, akkor túlzás nélkül állítható, hogy léptékeiben a 19. század vasútépítési vagy a 20. század villamos-, víz-, csatorna-, és autópályahálózat-építési korszakaihoz mérhetô vállalkozás megvalósításáról van szó. A meglévô és a kutatás-fejlesztés alatt álló fénytávközlési technológiák hozzájárulása ehhez a nagyívû koncepcióhoz számottevô, sôt e technológiáknak alapvetô szerepük lesz a szélessávú távközlési hálózatok megvalósításában. A (közel)jövô infokommunikációs infrastruktúrájának meghatározó céljai közül legfontosabb a nagy sávszélességû hálózati hozzáférés és a mobilitás megvalósítása mindenki számára. A fényvezetôs rendszerek a nagy sávszélességet teszik lehetôvé, a vezeték-nélküli mobil rádiórendszerek pedig a mobilitást valósítják meg. Mindkettôhöz szükséges gerinchálózatok pedig elképzelhetetlenek fényvezetô technológia nélkül. A most megjelenô cikkek közül kiemelnék néhány különösen érdekes témát. Új kutatási irány a fotonikus kristályok területe. E szám két cikke is e témakörben született. Talán nem túlzó az egyik szerzô megállapítása, mely szerint a fotonikus kristályok új korszakot nyithatnak a fénytávközlés, és szélesebb értelemben a fotonika területén. Az „optikai tiltott energiasávok” elmélete megalapozhatja a fotonikus tranzisztorok, a fotonikai memóriák, és egy sor más olyan optikai jelkezelési feladat megvalósítását, amelyekre az eddigiekben nem is gondolhattunk. Reméljük e cikkek ráirányítják a távközléssel foglakozó szakemberek, egyetemi oktatók figyelmét a fotonika ezen új területére. Értékes elemzést olvashatunk az optikai hírközlés egyegy speciális területérôl is. Az egyik a szabadtéri terjedésû optikai összeköttetések gyakorlati megvalósíthatóságáról szól. A cikk számos félreértést tisztáz a közép-európai idôjárási viszonyok közötti alkalmazási lehetôségekrôl. A másik érdekes téma a fényvezetôs és vezetéknélküli technológiák integrálódására mutat perspektivikus példát. Ígéretesnek tûnik a mobilhálózati antennarendszerek közvetlen optikai szálon keresztüli táplálása, mely különösen sok mikro-cellát tartalmazó városi környezetben lehet versenyképes megoldás. Fontos és napjainkban népszerû téma az Ethernet protokoll térhódítása és alkalmazása a professzionális szolgáltatói hálózatokban. E blokk egyik cikke összefoglalja az Ethernet alapú távközlési szolgáltatásokat, a kapcsolódó szabványokat, ajánlásokat. Írásunk jó kiindulási pont lehet azok számára, akik az Ethernet alapú aggregációs és elérési hálózatokkal kívánnak foglalkozni. A távközlô hálózatok tervezése témában három cikket is közlünk, folytatva az elôzô célszám intelligens, dinamikusan kapcsolt optikai hálózatok kutatásának bemutatását. A kutatások azt mutatják, hogy a kapcsolt optikai hálózatok irányításához a központi hálózatmenedzselô rendszerek (NMS) alkalmazása mellett/helyett az IP hálózatokban alkalmazotthoz hasonló, elosztott intelligenciájú útvonal irányítási, forgalomkezelési protokollokat célszerû alkalmazni. A megbízhatóság érdekében hatékony, több hálózati réteg és tartomány együttmûködésén alapuló hálózatvédelmi stratégiák kidolgozása áll a kutatások fókuszában. Az eredmények szerint tovább folytatódik az IP és az optikai hálózati réteg közvetlen együttmûködési lehetôségének, az ASON/ GMPLS hálózatok megvalósítási feltételeinek, ajánlásainak kidolgozása. E számunk arra igyekszik ráirányítani a figyelmet, hogy a fénytávközlés nem csupán egy kábelhálózat-építési rutin tevékenység, hanem az anyagtudományi alapkutatásoknál kezdôdô és a szélessávú infokommunikációs szolgáltatások megvalósításáig terjedô dinamikus innovációs folyamat, mely – természetesen más tudományágakkal és technológiákkal együttmûködve – egyik letéteményese az információs társadalom megvalósításához szükséges infrastruktúrának.
Paksy Géza