Hiány és sorban állás
Már csak a legöregebbek emlékeznek a háborús évekre, amikor az alapvetı élelmiszerekért sorban kellett állni. Volt, akinek jutott, mások megunva a várakozást eredmény nélkül távoztak. Késıbb már csak déli gyümölcsbıl és néhány különleges csemegébıl volt kisebb a kínálat, mint a kereslet. Sajnos a telefon iránti igényeket csak a rendszerváltás után sikerült teljesen kielégíteni.
Ekkor azonban felmerült a kérdés, szabad-e gyorsan, olcsón, azonnal valamennyi igénylınek állomást adni? Ugyanakkor nem lehet megfelelı minıséget garantálni. Szabad-e a telefonálási igényeket tarifális módszerekkel korlátozni? Nem volt szükség egy fél évtizedre és ezek a problémák is megoldodtak. A tarifák kevésbé emelkedtek, mint az infláció és a világ minden része elérhetı volt automatikus kapcsolással. A nagytávolságú összeköttetéseket fényvezetıkkel építették ki, így elegendı kapacitás állt rendelkezésre a gyors és jó minıség˚ kapcsoláshoz.
Mindezek ellenére a torlódás elmélet és a torlódások számítása továbbra is a szakmai kutatások elıterében maradt. Bár sokszor leírtuk már, hogy a fényvezetık szinte korlátlan kapacitása valamennyi távközlési igény kielégítésére elegendı, és a korszer˚, nagykapacitású irányító-kapcsoló eszközök sem korlátozzák az átviendı információk mennyiségét.
Az igények megjelenése kiszámíthatatlan és a hibák megjelenése váratlan lehet. Azok a rendszerek, melyek 1-2 % veszteségre tervezve általában tökéletesen kielégítik az igényeket, azok a körülmények szerencsétlen összejátszása esetén éppen a legfontosabb kapcsolatok kiépítésére alkalmatlanok lesznek. 1-1 természeti katasztrófa, váratlan politikai esemény oly mértékben megnövelheti a forgalmat, hogy a bıségesen rendelkezésre álló kapacitások sem tudják kielégíteni az igényeket. Hasonlóképpen váratlan torlódásokhoz vezethet 1-1 összeköttetés megszakadása, vagy elektronikus eszköz kiesése.
A hálózatnak ilyen körülmények között is teljesíteni kell feladatát, sıt talán ezek azok a körülmények, amikor a felhasználók leginkább rászorulnak a távközlés segítségére. Ezt még nagyobb túlméretezéssel elérni gazdaságtalan lenne. Feladatunk tehát az, hogy valamilyen módon a torlódást elkerüljük, felhasználva a hálózatban másutt rendelkezésre álló szabad kapacitásokat. Megengedhetı esetleg, hogy ilyenkor a hívások néhány másodpercig sorban álljanak, de bizonyos segélykérı, üzemirányító hívásoknak még az átlagosnál is gyorsabban célhoz kell érniük.
Ez indokolja a különbözı forgalom menedzselı eljárások fejlesztését. Ezek egyrészt hívásengedélyezési módszereket alkalmaznak, ahol prioritásokat adhatunk meg és így az adott irányban a legsürgısebb információk átvihetık. A prioritásos módszerek mellett érdemes végig gondolni a forgalomirányítás rugalmas megoldásait is, melynél a kisebb terhelés˚ szakaszokat is fel lehet használni, mint kerülı utat, a sorban álló, túlcsorduló forgalmak átvitelére. A több utas forgalomirányítás is jó lehetıségeket ad.
Ezen számunkban igyekszünk módszereket bemutatni arra, hogy a bıségesen rendelkezésre álló átviteli lehetıségeknél váratlanul fellépı, a tervezett értéket messzemenıen meghaladó igények lebonyolítására hogyan válnak alkalmassá. Tehát összességében nincs hiány átviteli útban, vagy kapcsoló eszközben, csak kijelölt irányok vannak túlterhelve, és ott kell a pillanatnyi látszólagos hiányokat sorban állás nélkül, gyorsan megszüntetni. A cikkek ennek megfelelıen a hívásengedélyezéssel, az útvonalválasztással, a forgalomeloszlás jellemzıinek felhasználásával foglalkoznak, bemutatva ezek hasznosítását az esetenként elıforduló nagyobb forgalom kielégítésére.
A bevezetı cikk is kapcsolódik ehhez a témához, mert a hálózatok használhatóságának és megbízhatóságának fogalmait tisztázza, és elméleti hátterét adja meg.