Előszó az augusztusi számhoz
Már közel 20 éve annak, hogy megjelentek az elsõ tárolt programvezérlésû központok. Ezek fejlesztése során a korábbiakhoz képest jelentõsen megnõtt a berendezésekben alkalmazott szoftver mennyisége. Az árképzésnél még a fejlesztõ mérnökök is, de különösképpen az üzemeltetõk, beruházók meglepve tapasztalták, hogy a berendezések árának nagyobb hányada a szoftverköltség. Ez a tendencia tovább erõsödött a csomagkapcsolás megjelenésével és az IP alapú hálózatok elterjedésével.
A szoftver meghatározó szerepe a berendezésekben új szemlélet kialakítását követelte meg és megváltozott a gazdasági, beruházási politika. A távközlés valamennyi szereplõjének ennek következtében új stratégiára volt szüksége saját feladata végrehajtásánál. Elsõsorban a fejlesztõk, tervezõk dolgoztak ki új struktúrákat, új átviteli és kapcsolási rendszereket. Itt meghatározó volt, hogy a változások elsõsorban a szoftvert befolyásolják és annak módosításával kell az új szolgáltatásokat illeszteni az elõzõkhöz. A hálózat struktúrájának átalakításakor és a felhasználók számának növekedése során szintén elsõsorban a szoftvert igyekeztek alkalmassá tenni az igények kielégítésére. A hardware, a vas több generációt átélt. Új programok változatlan eszközökre voltak telepíthetõk.
A gyártók tudomásul vették, hogy a hardver és a szoftver várható élettartama nem azonos. Azonos hardverrel kellett a változó igényeket néhány évig, sõt esetleg egy évtizedig kiszolgálni, mindig újabb szoftververziókkal. Lassan kialakultak azok a berendezések és ezen berendezésekbõl azon hálózatok, melyek tökéletesen megfeleltek a szellemi értéket hordozó szoftver nagyobb rugalmasságának. Vannak azonban olyan pillanatok, amikor egy kialakult programrendszer is átalakításra szorul.
Bár a szoftver fejlesztés költségei nem voltak elhanyagolhatók, a teljes távközlési rendszer jelenértéke csökkent. Ez a tendencia a versennyel együtt tarifa csökkenést eredményezett, ami igen meggyorsította a távközlés terjedését, használatát.
A tömeges igénybevételt segítette a csomagkapcsolás bevezetése is. Az irányítási feladatokat átvették a korábban csak speciális célokra használt Internet protokollok. Az utóbbi években egyre gyakrabban hallunk arról, hogy a hálózatot vezérlõ Internet Protokoll nem képes a felhasználók számának növekedését követni és az új címeket beépíteni a rendszerbe. Nehézséget jelentett ennél a módszernél némely szolgáltatás, különösen a többes-adás és a titkosítás. Kidolgozták ezért a következõ bõvített protokollt az Ipv6-ot. Ennek bevezetése a jelen, vagy a közeljövõ problémája. Ezen számunk elsõ két szakmai cikke ezzel a témával foglalkozik, az új generációs IPv6 bevezetésének stratégiáját vázolja.
A protokollok tervezése és vizsgálata szintén egyre fontosabb a hálózatok megbízható mûködése érdekében. Míg a mechanikai eszközök vizsgálatára évtizedek óta kialakult, jól mûködõ eljárások és mûszerek állnak rendelkezésre, addig a protokollok ellenõrzése kezdetben csak próbálkozással volt lehetséges. A protokoll viselkedését szinte minden várható körülményre 1-1 kísérlettel igyekeztek ellenõrizni. Ez rengeteg idõt elvett és mégsem garantálta, hogy a rendszer a jövõben hibátlanul fog mûködni. A kutatók ezért igyekeznek megbízható vizsgálati módszert kialakítani. E számunk második blokkja ezen a területen elért néhány eredményt mutat be.
A protokollfejlesztéssel párhuzamosan a rendszer biztonságára is ügyelni kellett. Ezt a sokoldalú feladatot járták körül szerzõink felmerült a közös használattal kapcsolatos problémák megoldása. Másik cikk foglalkozott a szenzorhálózatokkal és az anonimitás kérdéseivel.
A negyedik csoport két cikkét nem egy kutatási irány, hanem egy személy emléke köti össze. Simonyi Károly több mérnökgeneráció emlékezetében az elméleti villamosságtan címû tárgy élvezetes elõadásával maradt meg. Már õ gondolt arra, hogy a relativitáselméletet és a Maxwell egyenleteket összekapcsolja. Ugyanakkor, mint kutató az atomfizikai kutatások hazai megalapozása és eszközhátterének megteremtése érdekében ért el óriási eredményeket. Kiemelkedõ volt ezek közül az elsõ hazai Van de Graaff generátor megépítése, mely ma már mûemlék. Felállításáról, az ELTE épületében, e csoport második cikkében számolunk be.
A jelen és a múlt tudományos eredményeirõl, azok gyakorlati hasznosulásáról korábbi számainkban is gyakran megemlékeztünk. Ezekbõl is látható, hogy sikereket akkor lehet elérni, ha az újdonságok kellõ idõben jelennek meg és gyorsan megvalósulnak.