...ha igen, akkor miért nem?
Az 1994-ben készített Bangemann jelentés fogalmazta meg elõször, hogy a fejlett információs technológiára épülõ távközlési hálózatok az információs társadalom alappillérei. A jelenleg még mûködõ földfelszíni analóg mûsorszóró hálózatok több szempontból nem tekinthetõk korszerû, fejlett technológiájú hálózatoknak, többek között azért sem, mert ezek a hálózatok analógok maradtak annak ellenére, hogy a távközlési hálózatok már hosszú idõ óta digitális technológiával mûködnek. A rádió és televízió mûsorszórás fejlõdése folyamán sok minõségjavító, technológiát fejlesztõ megoldást vezettek be, de ezek a változtatások a 90-es évek elejéig nem érintették a jeltovábbítás módját. A folytonos módon érzékelt kép és hangjelek átvitele analóg módon történt. Az analóg mûsorszóró hálózatok nem csak korszerûtlenek, hanem pazarlóan használják a korlátos erõforrást a frekvencia-spektrumot. Érthetõ tehát, hogy a mûsorszóró hálózatok fejlesztése a digitális, kisebb sávszélességet elfoglaló technológia kidolgozására irányult.
A számítógépek, a mikróelektronika és az informatika fejlõdése lehetõséget adott a jelfeldolgozás új, digitális módszereinek kidolgozására. A hang és képjel digitalizálása, tömörítése a kiváló minõség mellett spektrumtakarékos átviteli rendszer létrehozását tette lehetõvé. A digitális televíziós rendszerek a kiváló minõséggel az analóg 8MHz-es televíziós csatorna kapacitásán 4-10 mûsort továbbítanak. A hatékony spektrumkihasználás további lehetõsége, hogy országos, egyfrekvenciás televíziós hálózatok tervezhetõk az analóg, mûsoronként 10-15 csatornát lekötõ analóg hálózatok helyett.
A fejlesztés elsõ szakaszának befejezésekor kidolgozták a digitális televíziós rendszerek szabvány családjait. (DVB-T, DVB-S és DVB-C) Szükséges megemlíteni, hogy a különbözõ technológiák elnevezése annyira kötõdik a szabványokhoz, hogy pl. a digitális földfelszíni televízió (DFT) fogalmát rövidítésként helytelenül DVB-T-nek hívják a DFT betûszó helyett. A szabványosítás következõ eredménye az interaktív szolgáltatások MHP szabványcsaládja. Jelenleg dolgoznak a DVB-H szabványon, ami a mobil vétel mûsorsugárzási szabványa lesz.
A digitális földfelszíni televízió szolgáltatásaiban mennyiségileg és minõségileg is sokkal többet ad, mint az analóg. A kiváló minõségû kép és hang mellett a digitális átvitel olyan szolgáltatásokat is lehetõvé tesz, amelyek az analóg televíziónál nem léteztek. Ezek közül az interaktív televíziózás lehetõségét elsõként kell kiemelni. A digitális földfelszíni televíziós hálózatok az állandó helyû vétel mellett a hordozható és a mozgás közbeni vételt is lehetõvé teszik. A digitális földfelszíni televízió szolgáltatási és technológiai helyzetképének kialakításához vizsgálni szükséges azokat a platformokat, amelyek azonos szolgáltatásokat adnak. (Lásd a táblázatot!)
A mûholdas, kábeles és földfelszíni mûsorterjesztés ma szolgáltatásként mûködik, összehasonlításuk ezért indokolt. A jövõben mûsorterjesztési platformként további technológiákat kell figyelembe venni. A szélessávú adatátvitel különbözõ formáit szükséges elõször említeni: XDSL, szélessávú Internet, TelcoTV stb. Ezek a technológiák kábeles összeköttetést biztosítanak. Az állandóhelyû szolgáltatások csoportjába tartoznak. A vezeték nélküli megoldások a földfelszíni oszlophoz tartoznak. Meghatározó ebben a csoportban a mobil technológia, amelynek jövõbeni, 3G UMTS változata hozhatja azt a mûsor átviteli minõséget és szolgáltatás választékot, amely összemérhetõ a földfelszíni televízióval.
A mûholdas, kábeles és földfelszíni mûsorterjesztési platformok összehasonlítása
+++ magas, jelentõs
++ közepes,
+ alacsony, jelentéktelen,
O nincs
Meg kell jegyezni, hogy az új felhasználóknak mindhárom esetben meg kell vásárolniuk az új digitális vevõkészüléket. Végül természetesen a mobil vételt csak a földfelszíni mûsorszórás garantálja.
A technológiai lehetõségek kidolgozottak, a föld több országában mûködik digitális földfelszíni televízió, de az európai méretû elterjedés eddig nem valósult meg. A digitális földfelszíni televízió bevezetésének és az analóg hálózatok kikapcsolásának errõl az oldalról nincsen akadálya. Az analóg vevõkészülékek kiegészítõ berendezéssel alkalmassá tehetõk a digitális sugárzás vételére. A berendezés veszi a digitális jelet, feldolgozza és a kimenetén analóg jelet továbbít a meglévõ, analóg tv készülék felé.
A piacon vásárolhatók olyan televízió vevõkészülékek, amelyek kiegészítõ berendezés nélkül veszik a digitális mûsorokat. Ezek a vevõkészülékek analóg vételre is alkalmasak. Magyarországon 1999 óta van kísérleti sugárzás, a mûsorsugárzás indulása 2005-re várható, de még nincs állami állásfoglalás a DFT bevezetésérõl.
Az analóg sugárzás országonként különbözõ hosszú ideig még megmarad. Ebben az átmeneti idõszakban technikai torzszülöttek mûködnek. Példaként Magyarországon a stúdió - mûsorszétosztó hálózat – televíziós adóberendezések – vevõkészülékek modellben a stúdió digitális jelét analóg jellé alakítják, majd a szétosztó hálózat bemenetén digitalizálják, mert a mûsorszétosztó hálózat már digitális. A televíziós adóberendezésre analóggá visszaalakított jel kerül, amit az kisugároz az analóg készülékekhez. Az analóg-digitális és digitális-analóg átalakítások a mûsor minõségét nem rontják, de sok felesleges berendezés mûködik, rontva a rendszer gazdasági hatékonyságát.
A mobilitás, a „minden honnan és mindenkor” kommunikáció lehetõségének igénye alapvetõ emberi igény. Bizonyítéka ennek a mobiltelefon sikertörténete. A mobil rádiózás - az egyszerûbb technológia miatt – a készülékek (különösen a telepek) súlyának csökkenésével megvalósult.
A rádiómûsor sugárzás digitális technológiája a 90-es évek elejére kifejlesztésre került. Hazánkban 1995-ben ( a magyar mûsorszóró rádiózás megkezdésének 70. évfordulóján) kezdõdött a kísérleti DAB sugárzás Budapesten. Napjainkban egy multiplexen belül 4 mûsor sugárzása folyik változatlanul kísérleti jelleggel. A föld sok országában, Ausztriától Ausztráliáig kiépítették az országos adóhálózatokat. A kiváló minõségû mûsorok vételére a lakosság 60-80%-ának van lehetõsége. A statisztikák tapintatosan hallgatnak a vevõkészülékek és a hallgatók számáról, mert ezek néhány % nagyságrendûek. A piacon 20-30 különbözõ típusú vevõkészülék kapható be a szolgáltatást igénybe vevõk száma nem növekszik.
A digitális mûsorszóró rádiózás hosszú, közép és rövidhullámú sávban sugárzó rendszere a DRM. Ez az új rendszer is az analóg rádió mûsorszórás kiváltását célozza meg. A világméretû DRM hálózatokban gondolkozó konzorcium 1996-ban alakult meg Párizsban. E 82 tagú szervezetnek a tag országokon kívül tagja az ITU is. Megtörtént az új rendszer szabványosítása is. A legújabb tervek szerint 2004 lesz az áttörés éve, amikor a kísérleti mû-sorsugárzást a rendszeres sugárzás váltja fel.
Visszatérve a digitális földfelszíni televízió bevezetésének európai lehetõségeire, elmondható, hogy az analóg hálózatban több mint 90 000 adóberendezés mûködik. A vételi oldalon kb. 250 millió, jelenleg analóg televíziós vevõkészüléket használnak. A képhez tartozik, hogy országonként változó helyzetet kell a bevezetési stratégiának és a hálózattervezésnek követni. Változóak és többségükben a jövõben jelentkeznek a mûsorvételi igények is. A tetõantennás, belsõtéri vagy mobil vételhez megfelelõ hálózat struktúrát kell tervezni. Ezeknek a feladatoknak a megoldása az ITU-ban folyamatban van és a munka befejezése 2006-ra várható.
Kezelni kell a párhuzamos analóg-digitális sugárzás, a megnövelhetõ mûsor mennyiség és tartalom mûszaki, szabályozási és gazdasági kérdéseit is. Reméljük, hogy hazánkban is felgyorsul a digitális rádiózás bevezetése és rendelkezésre állnak majd mind a mûszaki, mind a szabályozási feltételek.
Tormási György
vendégszerkesztõ