Közeljövőnk távközlése
A szakembereket és a felhasználókat egyaránt érdekli, hogy szakmánk milyen irányba fog továbbhaladni. Mely újdonságok fogják a következő évtized távközlési és informatikai szolgáltatásait meghatározni. 2-3 évvel ezelőtt megjelent a konferenciákon és a sajtóban is a Next Generation Network. Ezt annyira elterjesztették, hogy már csak NGN-ről írtak. Ez azonban nem határozta meg az irányvonalat. Az a megfogalmazás, hogy következő generáció, teljesen szabadon hagyta a fejlődés irányát és lehetővé tette, hogy a gyártók meglévő koncepciók alapján a jelen eszközeit NGN címkével ellátva propagálják. Ez a jelszó, azért is előnyös volt, mert időtől függetlenül lehetett bármikor használni, és mindenkor perspektivikusnak, jövőbe mutatónak nevezni az éppen eladni kívánt eszközt, vagy rendszert.
Az elmúlt hónapokban azonban kezd kialakulni a következő évtized meghatározó technikája. Ennek egyik középponti eleme a fotonika. Februári számunkban bemutattuk nemcsak a hullámhosszosztású átvitelt, hanem a fotonikai elven mőködő hullámhosszváltás lehetőségeit, a fénykapcsolókat és a különböző szőrő eljárásokat a hullámhosszak szétválasztására és átirányítására. Ezzel együtt a fizikusok eddig soha nem látott mértékben le tudják már lassítani a fényt, és ezzel reálissá válik, hogy a fénysebességgel haladó jelzések beállítsák a kapcsolókat, amire a fény odaér, majd a fényt ismét felgyorsítva továbbítják a következő kapcsolópontig. Egyértelmőnek látszik, hogy a felhasználók Internetezési és szórakoztatási igényeit kielégíteni a közeljövőben a fotonika fogja.
A másik meghatározó technika a mobil szolgáltatással egyidejőleg alakult ki. A mobil hálózatban a hívószám már egyértelmően személyt jellemez és bárhol tartózkodik elérhető. Ez olyan kényelmet jelent, amelyet a jövő hálózatának feltétlenül teljesítenie kell. Itt egy meglévő technikát kell kiterjeszteni, és ahogy a mobil automatikusan közli a hálózattal a felhasználó jelenlétét, ugyanúgy fogja a számítógép az Internet számára tudtul adni a bejelentkező nevét, e-mail címét, amivel megtalálható lesz.
Ezzel kapcsolatban kialakul a harmadik megoldandó terület, hogy minden személyt egy szám jellemezze, függetlenül attól, hogy fix állomást, mobil állomást, számítógépet, vagy bármely más egyéni eszközét akarja a hálózathoz kapcsolni, és ugyancsak egy számmal tudja elérni partnerét. Bár ezt az igényt a Bell Laboratórium elnöke már 1957-ben megfogalmazta: olyan rendszert kell készítenünk, melyben a csecsemő talpába megszületése után tetoválják a távközlési számát, amely egészen haláláig érvényes, és bárhonnan, bármikor hívható. Az elképzelés realizálására több mint negyven évet kellett várni, amíg az ITU-T megkezdte az ENUM kidolgozását, ami ezt az igényt megvalósítja. Jelenleg már olyan szintet ért el a fejlesztés, hogy e számunkban két cikk is beszámol erről a témáról.
A bárhol elérhető szélessávú hozzáférés lehetőségéről részben a villamoshálózati távközlés és az ezt alátámasztó OFDM technika bemutatásával igyekszünk képet adni. Természetesen ez csak egy szők kiegészítő terület, mert ehhez kapcsolódik a kábeltelevíziós hálózat modernizálása, mely szintén segíteni fog a szélessávú elérhetőség terjesztésében. Ezek mellett elméleti jellegő hálózattervezési és hullámterjedési eredményekről számol be.
Mindezek együttvéve az Ubiquitous hálózat képét vetítik elő. Erről a hálózatról több mint egy évvel ezelőtt jelent meg cikk az újságban, a Telecom 2003 távol-keleti pavilonjainak ez volt a fő mondanivalója, és erről számoltunk már be különböző kapcsolódó cikkekben. A nehezen kiejthető kifejezés helyett most már csak egy jó magyar szót kell keresnünk, hogy erről a hálózati koncepcióról és ennek problémáiról tudjunk vitatkozni. Talán korlátok nélküli hálózatnak is lehetne nevezni.