Nem szabad késlekedni
Kovács Kálmán Informatikai és Hírközlési Miniszter
Újévi üzenete
Kovács Kálmán Informatikai és Hírközlési Miniszter
Újévi üzenete
Quid, quid agis prudenter agas et respice finem, vagyis bármit teszel okosan tedd, és jól fontold meg, mi lesz az eredménye. 2000 évvel ezelõtt ez még egy általánosan elfogadott alapigazság volt, mind politikusoknak, mind üzletembereknek. Akkor még volt idejük az embereknek minden döntés elõtt tanácskozni, végiggondolni a következményeket és a pillanatnyi együttes tudás eredménye képpen egy törvényt, egy szerzõdést megfogalmazni. Akkor, az élet minden folyamata lényegesen lassabb volt. Elég, ha az utazásokra gondolunk, amikor egy 100 km-es utazásra két napot szántak és a tengeri úton sem türelmetlenkedtek, ha nem fújt a szél. A mûszaki változásokról nem is beszélve, melyek több évszázadon keresztül értek be és váltak közkinccsé. Ezek után nem is csoda, ha a jogászok olyan megfontoltan dolgoztak, hogy a római jog ma is a jogászok oktatásának alapja. Szép lenne, ha ma is tudnánk ilyen gondosan és precízen dolgozni. Ezt azonban nem tehetjük meg, mert minden területen felgyorsultak az események.
Az informatika és a hírközlés területén a mai technika és technológia 20 évvel ezelõtt még az egyetemi tananyagban sem szerepelt, és gyanús, hogy amivel ma dolgozunk, azzal unokáink már csak a múzeumokban fognak találkozni. Ilyen körülmények között nem lehet mindent végiggondolva, az összes szempontot áttekintve, idõtálló döntéseket és mindenre érvényes jogszabályokat hozni. A két évezreddel ezelõtti alapszabályok helyett most más irányelv lebeg a döntéshozók szeme elõtt: Jobb ma egy döntés, ami talán nem tökéletes, mint a tétovázás, amivel elveszítjük a lehetõségeket. Mindezeket szem elõtt tartva tekintsük át az elmúlt évek eseményeit és igyekezzünk napjaink feladatait felvázolni.
Az elmúlt évtized eredményei
A rendszerváltást követõ igen sok feladatot kellett megoldanunk. Ezen idõszakban építettük fel mindazt, amire Európának egy évszázad állt rendelkezésre, kezdve a bankrendszer, a részvénypiac, a teljes pénzügyi szabályzás kialakításától, a közlekedés korszerûsítésén keresztül az oktatás liberalizációjáig. Mindez a teljes lakosság szokásainak, ismereteinek megváltozását is igényelte. Bár még van mit tenni valamennyi területen, de az alapok meg vannak és az emberek nagy része idomult ehhez. Természetesen ez a népesség nagy része számára jelentõs energiákat igényelt, sokan bele is fáradtak.
Ugyanakkor sok kedvezõ hatást is tapasztalhat a lakosság. Növekedett például a gépkocsi használat, többen beszélnek idegen nyelveket. Jellemzõ az is, hogy a karácsonyi forgatagban, az ajándék vásárlás során, legnagyobb érdeklõdés a mobil telefonok, a digitális fényképezõgépek, a nyomtatók és más Internethez, számítástechnikához kapcsolódó eszközök iránt mutatkozott. Különösen a fiatalok váltak fogékonnyá az új technológiák iránt.
Ezen tapasztalatok alapján hihetjük, hogy a XXI. század feladatainak megoldását már a világ élvonalával együtt kezdhetjük meg. Ezt alátámasztja például, hogy az elmúlt évben 50 %-kal emelkedett az Internet használata, több mint 7 millió mobil felhasználó van. A további korszerûsödés elõfeltétele, hogy az oktatási rendszerünket is sürgõsen illesztenünk kell a megváltozott világunkhoz.
Napjaink problémái
A törvényalkotásnak, és az államigazgatásnak is segítenie kell a változások elterjedését. A kapcsolatos sürgõs döntéseket közvetlenül követnie kell a szabályozásnak és a törvényalkotásnak. Az IHM igyekezett eleget tenni ennek az igénynek és egy év alatt számos intézkedéssel támasztotta alá a fejlõdés rendezett menetét. A késlekedés veszélyét felmérve némely esetben a kellõ megfontoltság helyett vállaltuk a gyors döntés kockázatát. Talán ezzel magyarázható az elmúlt idõszak néhány kritizált döntése, melyekrõl szeretnék említést tenni.
Az Elektronikus Hírközlési Törvény biztos, hogy 10 év múlva nem lesz helytálló. A törvényhozók fejében is megfordult ezzel kapcsolatos számos gondolat, de nem lehetett kiadását halogatni. Mind a szolgáltatók, mind a felhasználók számára sürgõs volt a törvény, le kellett zárni a munkát. A jövõ bizonytalan, és a technika fejlõdésének hatására újabb törvényre lesz szükség. Az is látszik, hogy a következõ évtizedben az elektronikus szó a haladás gátja lesz. A fénytechnika, a fotonika megtette már elsõ lépéseit, hiszen az átviteli útjainkon nem elektronok viszik az információt, hanem fotonokra bízzuk üzeneteinket. Várható, hogy az irányítás és a jelkezelés is felhasználja majd a foton alapú berendezéseket. Ez azonban nemcsak a törvény címében szereplõ elektronikus szó kiegészítését teszi szükségessé, hanem a teljes hálózati struktúrára hatással lesz. Talán majd oly mértékben rendelkezik minden lakás hozzáférési kapacitással, hogy indokolatlan lesz az azonos jelkezelés különbözõ híranyagoknál. Azt sem tartom kizártnak, hogy a konvergencia jelszava helyett ugyanilyen lelkesedéssel fogjuk hangoztatni a divergenciát, az egyéni igényeknek megfelelõ információ-ellátást. Elõre nem láthatók sem a felhasználói igények, sem az ipari teljesítmények változása.
Ha két évtizeddel tekintek elõre, akkor megjelenik elõttem a nanotechnika informatikai és távközlési hatása, amellyel kapcsolatban még vázlatos jóslásokat sem mernék mondani. Ezek alapján biztos vagyok a törvény néhány éven belüli átalakításában.
Ennek ellenére remélem, hogy a következõ 1-2 év fejlesztéséhez hozzájárul ez a törvény. Nem a gondosan és precízen megfogalmazott mondatok segítik gazdaságunkat, hanem az a koncepció, hogy a világszerte több mint 100 évet megélõ monopólium helyett igyekezzünk a fejlõdést versennyel serkenteni. Ha elérjük azt, hogy mindenki hozzáférjen azokhoz a technikai megoldásokhoz, mellyel életét, családi és baráti kapcsolatait javíthatja, akkor lelkiismeret-furdalás nélkül nézhetünk a törvény esetleges késõbbi megváltoztatása elé.
Az informatika terjesztésének pénzügyi támogatása sok embert gondolkodásra késztet. Ha az Internet használata, az elektronikus kereskedelem és a sokféle szórakoztatási lehetõség elõnyös mind a lakosságnak, mind a vállalatoknak, akkor miért kell ezt kormányzati támogatással elõsegíteni. Ha egy újfajta cipõ, vagy autó jelenik meg, azt az emberek megveszik, egymásnak elmondják, hogy elégedettek, vagy nem és ami jó, az sikeres lesz. Egyértelmûen látszik, hogy az e-Magyarország valamennyiünk számára sok elõnyt kínál. Ennek ellenére jelenleg, ha valakinek van félretett pénze, elõbb dönt úgy, hogy autót, majd az autóba benzint vesz, mint, hogy a szükséges informatikai eszközöket megvásárolná, és szolgáltatásaikat igénybe venné. Az utazás, a nyaralás és sok minden egyéb megelõzi az emberek többségénél a korszerû technika bevezetését.
Miért nincsenek az emberek kellõen motiválva? Mint tudjuk, természetes ösztön az, hogy félünk az újtól, nem szívesen veszünk fel új szokásokat. Mindez halmozottan jelenik meg, ha az újdonságok használatához még tanulnunk is kell. A vásárlás támogatásának az a célja, hogy az emberek elfogadják, mert alig kell fizetni értük, és ha már a lakásban van az új eszköz, akkor legalább a fiatalok el kezdik használni, és az idõsebbek is megbarátkoznak az informatikával. Hasonló a célunk, amikor különbözõ pályázatokkal bõvíteni akarjuk a szolgáltatások körét. Szeretnénk, ha az elérhetõ tartalmak olyan színvonalasak és vonzóak lennének, hogy idõvel elõkelõbb helyet foglaljanak el a családok költségvetésében.
Így, ha jól megfontoljuk, ez a támogatás egy megalapozott befektetésnek is tekinthetõ. Reméljük ugyanis, hogy a gazdasági élet változásának felgyorsulása és ezen technikai eszközök használata hozzájárul majd nemzeti jövedelmünk növekedéséhez. Ilyen formában a kritikusok tekintsék ezt a támogatást olyan befektetésnek, ami lehet, hogy elõbb megtérül, mint, ha valaki bérházat épít, vagy iparvállalatot alapít.
A hálózati struktúrák és azok együttmûködése szintén kritizálható. Célunk, mely szerint az új szolgáltatóknak nincs szükségük engedélyre, csak bejelentésre, nem biztos, hogy ez káoszhoz vezet. Reméljük, hogy az újonnan piacra lépõk ötleteikkel felfrissítik a több évtizede piacon lévõk konzervatív módszereit. Bár a korábbi monopol szolgáltatóknak nagy tapasztalatuk van, és infrastruktúrájuk hatalmas értéket képvisel. Nagyon nehéz lesz újonnan belépõknek ugyanazon szabályok szerint és technikai módszerek felhasználásával megszorítani õket. Koncepciónk nem is erre irányul. Inkább azt várjuk, hogy új mûszaki megoldásokkal és vonzó szolgáltatásokkal újabb, alternatív lehetõségeket kínáljanak. Nem hiszem, hogy a fix állomások piacán igazán élénkítõ hatású lenne a verseny. De a szabadság lehetõvé teszi, hogy a kábeltelevíziós hálózatokon többféle szolgáltatást kínáljanak. Az irodalomban 3 play, vagyis 3 különbözõ szolgáltatás egy szolgáltatótól, egy hozzáférési áramkörrel már lehet, hogy vonzó lesz. Ha a szórakoztatás, az Internet adta lehetõségek, a lakás és az egyén biztonságát növelõ különleges figyelõ rendszerek egy helyen megrendelhetõk, akkor ennek a szolgáltatónak reménye lehet arra, hogy a fix állomásokat is üzemeltetheti.
A világ mindezeken a kérdéseken már néhány évvel ezelõtt is gondolkodott. Sok helyen eredményes, új struktúrák alakultak ki. Kiderült, hogy az informatika, a távközlés, valamint a szórakoztatás kombinált kínálatával néhány éve alakult szolgáltatók már a leggazdagabbak sorába léptek. Erre most különös figyelemmel kell lennünk, mert még 20 évvel ezelõtt is az országhatárok biztos védelmet nyújtottak a nemzeti távközlési szolgáltatónak. Az állami monopólium lehetetlenné tette, hogy külföldi cégek versenyre keljenek az egyetlen hazai távközlési vállalattal. Erre elsõsorban az infrastruktúra adott garanciát. Most a rádiós eszközök megjelenésével, a fényvezetõk árának csökkenésével és a különbözõ gyors, olcsó hálózatlétesítési eljárásokkal megszûnt a határok jelentõsége és a távközlés világméretekben versenyre kényszeríti a vállalkozókat.
Mindezek talán magyarázzák, hogy miért nem törekedtünk a törvényben tökéletességre. Nemcsak azért, mert a maximalizmust az ügyek elszabotálásának leghatásosabb módszerének tekintjük, hanem, mert késlekedésünk veszélyeztetné hazai szolgáltatóink helyzetét. Nem szabad késlelkednünk és ezért pillanatnyi tudásunk szerint a legkisebb kárt okozó döntéseket hoztuk meg. Igazán jó törvényt utoljára 3000 évvel ezelõtt hoztak nyilvánosságra. A tíz parancsolat idõtálló, tömör, egyértelmû és egyik pontjában sincsenek beépített kiskapuk. Egyszerûsége folytán a gyerekek kívülrõl meg tudják tanulni 8 éves korukban, és nem találnak kifogást arra, ha nem e szerint élnek.
A fejlõdés várható iránya
Az informatika lassan általános szolgáltatássá válik. Hasonlóan a vízhez, a villanyhoz, a távközléshez az informatika is természetes része lesz életünknek. Már nem érdekes az eszköz, amivel a szolgáltatáshoz hozzáférünk, azok mûködésével már csak a szakemberek fognak foglalkozni. Az embereket általában nem érdekli, hogyan mûködik egy erõmû amikor a villany világítást bekapcsolja, és közömbös, hogy milyen típusú központ hozza létre a telefon kapcsolatot.
A felhasználó tudomásul veszi, hogy mely gombokat kell a számítógépen megnyomni, ha a kívánt szolgáltatáshoz hozzá akar férni. Már nem fél attól, hogy egy hibás billentyû megnyomása tönkre teszi értékes eszközét. Bízik a rendelkezésre álló berendezésekben, megtapasztalta azok mûködési biztonságát és stabilitását. A használatot már gyerekkorban elsajátította és olyan életfogytiglan megmaradó, reflexszerû tudássá válik, mint az olvasás, a biciklizés, az úszás vagy a pénzhasználat.
A kezelés egyszerûsödésével az idõsebb generáció is megbarátkozhat az Internet szolgáltatásaival, melyek számára elõnyösek. Még arra van szükség, hogy a felhasználók bizalmát is megnyerjék az újdonságok. Itt a sajtónak van nagy felelõssége. Nincs szükség "kincstári optimizmusra", viszont reális képet kell adniuk, melyek a veszélyeket gyakoriságuknak megfelelõen értékelik. A bûnözést nem szabad az e-kereskedelem velejárójának tekinteni, mert az utcán sem minden járókelõ zsebtolvaj.
A jövõ
Eddigi vízióink most válhatnak realitássá. Az ország lakosságának nagy része folyamatosan kap lehetõséget szélessávú hozzáférésre. Mind az ADSL, mind a kábeltelevíziós rendszereken elérhetõ néhány Mbit/s a lakások igényeit tökéletesen kielégíti. További lehetõséget rejt magában, hogy a fényvezetõ hálózat a közeljövõben néhány méterre megközelíti a végfelhasználókat.
Az Internet alapú szolgáltatások köre folyamatosan bõvül. Remélhetõ, hogy kialakul a tartalmak olyan választéka, melyben mindenki talál igényeinek megfelelõt. Ennek megvalósítása a különbözõ vállalkozóknak, cégeknek biztató lehetõség. Az államnak viszont kötelezettség az elõfeltételek biztosítása. Ebbe beleértve, hogy a tartalom megalkotójától, az Internetes csomagoláson, a távközlési szállításon keresztül az értéklánc minden szereplõje érdekelt legyen és megtalálja reális hasznát.
A szolgáltatás az elsõdleges, és ha ez teret nyer, akkor a gyártók, üzemeltetõk is sikeresek lesznek.
Összefoglaló
Remélem, hogy sikerül valamennyi kollégánkat, kutató és felhasználó egyaránt arra biztatni, hogy a pillanatnyi lehetõségek legjobb felhasználásával gyorsítsák meg a rendelkezésre álló technika bevezetését és alkalmazását. Akinek módja és tehetsége van rá, nézzen elõre, mert mindenki elõtt nyitva áll az út az új technikai megoldások kidolgozására és akár a nemzetközi elismertség, vagy siker megszerzésére.
Rajtunk áll miként tudunk élni a lehetõségekkel. Az ismeretek terjesztésével a jelenleginél szélesebb rétegek számára tehetjük lehetõvé, hogy az újdonságoktól ne féljenek, hanem sikeresen éljenek azokkal. Mindehhez sikeres boldog új évet kívánok a Híradástechnika minden olvasójának és ezen túlmenõen mindenkinek, remélve, hogy élvezõi lesznek az újságban megjelenõ informatikai és távközlési eredményeknek.