A szabályozás szerepe
A távközlés az elmúlt évtizedekben a gyors technológiai fejlődés következtében jelentős változásokon ment keresztül, melynek hajtóerői többek között a mikroelektronika, a digitalizáció, a fotonika. Ez a fejlődés vezetett a távközlés és számítástechnika konvergenciájához, és több mélyreható következménnyel járt: jelentősen megnövekedett a végberendezésekbe beépített intelligencia, erőteljesen csökkentek a távközlési szolgáltatások (átvitel, kapcsolás) költségei, számottevően lerövidült új, innovatív távközlési szolgáltatások bevezetéséhez szükséges idő, egyre nagyobb szerepet kap a mobilitás és nagy információ-mennyiségek gyors átvitele. A változások azt eredményezték, hogy mind több felhasználó számára válnak a legkülönfélébb távközlési szolgáltatások elérhetővé, eddig nem látott módon felértékelődött a megbízható, megfizethető árú információ átvitelének szerepe valamennyi területen: a magánéletben, az üzleti világban, az állami feladatok elvégzésénél.
A technológiai fejlődés egyes területeken jelentősen megváltoztatta a piacralépés lehetőségeit és ezzel a piaci viszonyok átrendeződéséhez is vezetett. Ez azt eredményezte, hogy a hagyományos távközlés-szabályozási modell egyre rosszabb hatásfokkal működött. Ez a modell azon alapult, hogy a telefon piacon egyetlen, a szabályozás által bizonyos keretek közé szorított (általában állami tulajdonú) monopol szolgáltató működött, amelyik természetes monopólium volt, azaz adott igényt kisebb összköltség mellett tudott kielégíteni, mint azt egymással versenyző szolgáltatók tudták volna azt tenni. A műsorszórást is, az előzőtől különböző, de szintén szigorú szabályozás korlátozta (elsősorban frekvenciagazdálkodási megkötöttségekből kiindulva). Az egyetemes szolgáltatást, azaz azt az feladatot, hogy bizonyos alapvető szolgáltatásokhoz mindenki hozzájuthasson, a szolgáltatások közötti keresztfinanszírozással biztosították.
A technológia fejlődése, a digitalizálás, a konvergencia, a távközlési és informatikai szolgáltatások integrálódása által kiváltott változásokat a távközlés szabályozásnak is követnie kellett. A technológiai fejlődés kikényszerítette a többszereplős távközlési piac kialakulását is, mert a kutatás-fejlesztés eredményei csak liberalizált versenypiaci körülmények között hasznosulhatnak teljes mértékben. A szabályozással szemben támasztott legfontosabb elvárások (természetesen nem törekedve teljességre) az alábbiakban körvonalazhatóak:
• segítse elő és tartsa fönn a hatékony versenyt, biztosítva, hogy a domináns helyzetben levők ne éljenek vissza erőfölényükkel, újabb szereplők piacra tudjanak lépni és a versenyből származó előnyök valóban jelenjenek meg;
• a távközlési szolgáltatások meghatározott köre bárki számára, bárhol, elfogadható áron elérhető legyen (egyetemes szolgáltatás) és biztosítsa a fogyasztók védelmét;
• az elkülönült távközlő hálózatok összekapcsoltak, a szolgáltatások együttműködőek legyenek,
• teljesüljenek a szolgáltatásokra és alkalmazásokra vonatkozó minőségi és biztonsági elvárások;
• a távközlés korlátos erőforrásait, (frekvenciát, a hálózaton való irányítást lehetővé tevő címzést, stb.) hatékonyan használják fel.
A következő cikkek a távközlés (az Európai Unió új szabályozási keretrendszere szerint, amely a konvergenciának figyelembe vételét az elnevezéssel is ki akarja hangsúlyozni) az elektronikus hírközlés szabályozásának eredményeit, tennivalóit, megoldandó problémáit járja körül. Az elektronikus hírközlés szabályozását a piaci körülmények között nyújtott közszolgáltatások szabályozásának általános modelljébe illesztve érzékelhetőek azok a lehetséges piaci változások, amelyek a szabályozás távlati változásait is kijelölhetik. Ilyen lehet az azonos fogyasztói bázisra ráépülő, többszektorú közszolgáltatók megjelenése, amelyek felölelik az energiaipart, a távközlést és a vízszolgáltatást, mert ez a ma még elkülönült, ágazati alapon működő szabályozószervezeteket együttműködésre kényszeríthetik, esetleg azok össze is olvadhatnak. Az Európai Unió új szabályozási keretrendszere alapján végzett gyakorlati szabályozás eddigi tapasztalatait összegezve kitűnik, hogy az alapelvek időtállónak és a hosszú távú deregulációs cél megvalósítására alkalmasnak bizonyultak, de a folyamatok egyszerűsítése kívánatos lenne.
A hazai szabályozás eredményeinek és tennivalóinak felmérése az új szabályozási keretrendszert a hazai jogrendbe illesztő „elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény” (a továbbiakban: Eht.) áttekintésén, annak a 2001. évi XL. törvénnyel való egybevetésén valamint az Eht.-ben megfogalmazottak megfelelő alkalmazásának vizsgálatán alapul. Fel kell figyelni arra az adatra is, hogy hazánk az Eht.-vel a 25 tagállam közül hetedikként illesztette jogrendjébe az új szabályozási keretrendszert. A cikkekben leírt esettanulmányok élesen rávilágítanak arra, hogy a szabályozás (ezekben az esetekben a referencia ajánlatok elfogadásával, vagy módosításával) egyes piaci szereplők számára hátrányos (ugyanakkor természetesen mások számára előnyös) intézkedései jelentős érdekeket sérthetnek. A cikkek is tükrözik az új piacelemzési módszeren alapuló aszimetrikus szabályozás eredményei iránti várakozást, ugyanakkor ennek hazai viszonyokra történő alkalmazásának problémáit is részletesen tárgyalják. Két, az Európai Unióban is az érdeklődés előterében lévő terület: a szélessávú átvitel és az adatok védelmének szabályozási kérdéseivel foglalkozó cikkek is a nemzetközi gyakorlat hazai alkalmazásának lehetőségeit taglalja. Időben nagyobb távlatot felvillantó cikk az ágazatspecifikus, ex-ante és az általános, ex-post versenyszabályozás együttélését és együttműködését vizsgálja. Másfajta távlatot mutat meg a távközlés szabályozás és a társadalmi egyenlőtlenségek közötti – áttételesen érvényesülő – kapcsolatokat elemző írás.
A távközlés területén elért tudományos eredmények gyakorlati hasznosulását, az eszközök, szolgáltatások elterjedését a piac határozza meg. A szolgáltatások területén a piacot a szabályozás befolyásolja. Ennek a szabályozásnak jelenlegi helyzetét és várható fejlődési irányait igyekeztünk bemutatni.