Kockázat vagy biztonság
A mentőautó vezetője nap mint nap nagy kockázatot vállal. Piroson áthajt a kereszteződésben úgy, hogy a sarkon álló gyalogosoknak égnek áll a haja. A vezető számít arra, hogy a kereszt irányban, zöld jelzésen érkező gépkocsik vezetői nem halláskárosultak, nem szól olyan hangosan a zene, hogy minden külső hangot elnyomna és reméli, hogy időben meg tudnak állni. A vezető minden alkalommal vállalja a kockázatot, mert ezzel esetleg emberéleteket tud megmenteni, bízik a saját reflexeiben és gyors döntéseiben. Számos más területen is kell kockázatot vállalnunk, nem mindig ilyen nagyot és nem minden nap.
A fejlesztésnek is van kockázata. Itt azonban nem közvetlen emberéletekről, hanem pénzről, vagy munkahelyekről van szó. Ragyogó ötletek buktak meg és okoztak milliárd dolláros veszteségeket. Ha az elmúlt 20 évet tekintjük csak át akkor látjuk, hogy a videotextbe fektetett fejlesztési pénzek mind elvesztek. Ennek a kutatásnak éllovasa volt a Philips és csak a vezérigazgató gyors döntésének köszönhető, hogy a cég nem ment tönkre. Ugyanis kijelentette, hogy ha leírjuk a fejlesztési költségeket és nem kezdjük meg a gyártást, akkor pontosan tudom mennyi a cég vesztesége. De ha elkezdjük propagálni a terméket és felszerszámozzuk, akkor arra az egész vállalat rámehet. Hasonló nagy bukás volt a földi mobilállomásokról elérhető szatelithálózat az Irídium.
Voltak olyan fejlesztések is, melyek a maguk idejében sikeresek voltak, azonban az idő túlhaladta azokat. Nem volt több mint 10 év az ISDN virágzásának kora. Hasonlóan rövid ideig élt a DAB elnevezéső digitális rádiórendszer, melyet a DRB váltott fel. Jellemző történet a személyhívó esete is, mely az első mobil információközlési lehetőség volt és megszületése után Szingapúrban, Hon-kongban sorban álltak az emberek a készülékért és az ezzel együtt járó előfizetésért. Magyarországon is két vállalkozás indult személyhívóra, de egyik sem volt sikeres, mert hamar áttértek az emberek a mobilra.
Mindez nem azt jelenti, hogy nem szabad a fejlesztés kockázatát vállalni, mert ha nem vállaljuk az újdonságok bevezetését, akkor a konkurencia az összes vevőt, felhasználót elhódítja és termékeink, szolgáltatásaink lassanként múzeumba kerülnek. Gyorsan változó világunkban tehát az lenne a cél, hogy minimalizáljuk a kockázatot. A kutatási és fejlesztési eredményeket gondosan megvizsgálva és az ismert kockázatelemzési eljárásoknak alávetve, lehet a siker valószínőségét számszerősíteni és megjósolni. Érdemes megfontolni a Bell Laboratórium fejlesztési stratégiáját, ahol 1-1 ötlet kidolgozására több csoportot hoztak létre, akik egymástól függetlenül dolgoztak. Különböző megoldásokat tártak a vezetés elé, akiknek módjuk volt bevonni üzletembereket, felhasználókat annak érdekében, hogy együttesen megvizsgálják melyik megoldás a legperspektivikusabb és mikor legkisebb a kockázat.
Jelen számunkban több forgalmi problémára keressük a megoldásokat. Szinte egyértelmő, hogy ezek alkalmazásával inkább remélhetjük, hogy a távközlési szolgáltatások sikeresek lesznek. Ebbe a sorozatba tartozik az optikai szőrők hatásának vizsgálata és a jelzéskódolással kapcsolatos gondolatok. Az intelligens rendszerek tervezése pedig általánosságban igyekszik kialakítani a legjobb tervezési módszereket, figyelembe véve számos lehetőséget. Két cikkünk a mősorszórással foglalkozik, ahol a minőség javításnak jelentős perspektívái vannak. A sort zárja a Siemens egyik vezetőjével készült interjú, ahol megláthatjuk, hogy a folytonosság és a fejlesztés hogyan erősítheti egymást. Az újdonságok stabil háttérre építve megvédik a céget a katasztrófáktól. A kockáztatás tehát szükséges, kockázat nélkül nincs siker, de kell valamilyen biztonságos háttér, ami a szakmai tudásban, tapasztalatban és a nyugodt gazdálkodásban realizálódhat.