A hullámparaméteres és üzemi paraméteres szűrőtervezés kapcsolata
A szűrőtervezés jól ismert módszerei: a félszázados múltra visszatekintő hullámparaméteres szintézis és a nála kereken húsz évvel fiatalabb üzemi paraméteres. E két szintézis egymástól nagyon különböző alapokra épült. A hullámparaméteres szintézis elméleti alapja alig több, mint a hullámcsillapítás kaszkádkapcsolásra érvényes additív sajátsága. Ez az egyszerűség magyarázza, hogy a tervezői gyakorlatiján még ma is fontos szerepe van. Ezzel szemben az üzemi paraméteres szintézis alapja az elképzelhető legszélesebb; az összes lehetőség áttekinthetőségét biztosító PR-feltételek (a pozitív elemekkel való megvalósíthatóság feltételei) vizsgálatával indul.Ennek a „rangbéli" különbségnek a következménye, hogy a hullámparaméteres módszer háttérbe szorult, és így — legalábbis véleményünk szerint — egy sor figyelemre méltó sajátsága rejtve maradt. A jelen cikk első tagja egy olyan sorozatnak, mely a fenti kérdések tisztázását tűzi ki célul. Alapgondolata az, hogy a hullámparaméteres szintézis szokásos megfogalmazása eléggé felületes, és sokkal világosabb képet kapunk erről a módszerről, ha az üzemi paraméteres szintézis eszközeivel újraépítjük elméleti alapjait. így jutunk arra a felismerésre, hogy a hullámparaméteres szintézis egyszerűen és tömören fogalmazva: csupán egy nevezetes speciális esete az üzemi paraméteresnek. Az általános hullámparaméteres szintézis logikailag két úton közelíthető meg. Ugyanis valahol középen helyezkedik el a klasszikus hullámszintézis és a modern üzemi szintézis között, és mindkét „végpontból" út vezet hozzá. Az első utat Tarlacz László cikksorozata választotta, a másodikat pedig a jelen cikkel induló.
E lap egyik előző** számában jelent meg a két kapuk egységes leírásával foglalkozó tanulmány.